2014. november 5., szerda

2014.10.11-12 Két nap Dublinban és a Wicklow hegységben

Október közepén Dávid és Dóri látogatott meg minket. Kerülővel mentek Walesbe és a kerülő Írországon keresztül vezetett. Szombat reggelre volt megbeszélve a találkozó Dublinba, de mi már előző este rákészültünk a legfontosabbra, az evésre :)

Reggel elhoztam az autót a kölcsönzőből, egy 2012-es Renault Fluence volt. Egy hibája volt csak, hogy rossz oldalon volt a kormány, de itt azért ez hasznos, mert mindenki szembe megy az úton is. Dublin felé haladva meg is szoktam lassan, hogy bal kézzel kell váltani.

Itt már találkoztunk és hiszitek, vagy sem, de reggelizni indultunk egy helyre, ahol Irish Breakfast-öt lapátoltunk magunkba....


Ez meg itt a posta. Írtunk képeslapot is névnapra. Azután városnézés volt keresztül-kasul Dublinon. Az idő szép volt...meglepően. Nagy szerencsénk volt. Akkor még nem tudtuk, de egész hétvégén ragyogó napsütés volt végig.




 Dublin Bike Scheme. Ilyen épül most az összes nagyobb városban Írországban. Tavaszra lesz Limerickben, Galwayben és még valahol...de arra már nem emlékszem. Itt Limerickben a Coca-Cola lesz a támogató, így fekete Coca-Cola ZERO feliratos biciklik lesznek, ami sokaknak nem tetszik.
Ahogy az sem, hogy az egyetemen nem lesz dokkoló (első körben), mert nem szeretnék, hogy az összes egyetemista ezzel járjon egyetemre, mert akkor egy darab bicikli nem maradna a városi dokkolókban. Pedig az egész jó lenne Katának. Itt felül a bicóra, ott lerakja. Nincs szerviz költség, az éves tagsági díj meg elvileg 20 Euro lesz.



Az ír legek folytatódnak. Ez itt a világ legelső "suburban railway station"-je, azaz HÉV megállója :)



 Az a szobor mozog. Annyira szobor, hogy még a galamb is lekakilta szegényt. Sok a mutatványos, de a zenészek amúgy tényleg jók.


 Ismerős a hely? Eszterékkel is itt kötöttünk ki... A belvárosban nem találtunk még ingyenes WC-t, így folyton találni kell valami jó helyet.



 Na végre egy szocio-kép a dublini életről. A kép érdekességei:
  1. Hátul kabátban és sapkában, de az ujjatlan póló is bőven belefér, hiszen 10 fok fölött van a hőmérséklet. Ez olyannyira igaz, hogy még így novemberben is vannak rövidgatyás emberek a városban
  2. A kemény rockerek annyira nem egyediek, de itt is vannak.
  3. A népi viselet pedig a tréningnadrág. Azt gondolod sportolni megy? Akkor nagyon sportos lehet a fél város, mert ez nem egyedi eset.


Ezt Juditnak. Pont nem volt nálunk elég apró, hogy bevásároljunk ilyenből.



 Csak a Snapchat megy, ugye? Kezdett esteledni, gondoltuk ideje lenne szállást keresni.


 A válság után az írek a lelküket is eladják egy kis pénzért...de legalábbis a templomokat biztos. Azért azt is érdemes tudni, hogy irreálisan sok templom van minden városban, így kihasználtság tekintetében tényleg tökéletesen fölöslegessé válhat némelyik.


Átgurultunk Wicklowba, ami egy hegység neve is, de egy 6000 fős város neve is. Inkább városka. A neve "Viking Meadow" azaz a viking rét szóból jön. Itt aludtunk este. A tengerparton van, de az angol (walesi) partokat nem látni, mert annyira azért nincs közel.




Két tojás.




Ez ugyanott van, de már reggel.







Utána felautóztunk az Old Military Road-ra, amit az angolok építettek még, hogy a rebellis írek, amikor nem bírnak magukkal, akkor hamarabb odaérjenek, ahova kell. A lényeg, hogy ez keresztül visz az egész hegységen. Amúgy nem nagy az egész...de jókat lehet kirándulni itt is. Szerintem még visszamegyünk valamikor.





Meg szép tó is volt. Itt mindenkiről kell közös fotó :)






Az új David Attenborough sorozat házigazdája: Itt állunk a...ööö...aaa kövön.  Lejjebb pedig egy gazt láthattok a pocsolyában. Meg áfonya is volt. Vagy valami ilyesmi.




Zumm-zumm


Még egy megálló Glendalough falucskánál, ahol meglepően sok autó volt és így meglepően sok ember is. Egy tó mellett álltunk meg és mellette két magasnak tűnő hegy is volt. Bevágtunk egy fish&chips-et és sétáltunk egy jót.








A falu temetője is szép. Van benne egy nagy kerek torony, ahova a barátok elbújhattak, ha támadás volt, mert magasan volt az ajtó és a létrát felhúzták, így nem tudott más bemenni utánuk. Kivéve, ha volt neki is létrája. 








Ez a szuvenír shop, de nem volt semmi szép, úgyhogy nem vettünk semmit. 




A mocsáron így lehet keresztül visszamenni a parkolóba.



De jobb, ha nem ugatsz, mert az írek nem mindig barátságosak.


Ezután már csak leautóztunk Wexport-ba, ahol Rosslare Harbourból ment Dávidék kompja, de mivel volt addig még egy éjszaka, ők ott aludtak, mi meg haza autóztunk keresztül, kasul a vidéken. Hétfőn mi visszatértünk a megszokott  kerékvágásba, Dóri és Dávid pedig walse-t járták be, meg Londont.


2014. szeptember 28., vasárnap

2014.09.27. Clare Glens & Glenstal Abbey

Tegnap, szombaton, végre kaptam egy szabad napot. Nyolc munkanap után jól jött és mivel szombat volt, Kata is itthon volt, így elhatároztuk, hogy ebéd után visszamegyünk a Clare Glens-hez, ahol már egyszer jártunk, de idő hiányában sajnos nem tudtuk körbejárni teljesen a 3-4 km-es kis erdőt. Már ismertük a járást, így könnyebb volt megtalálni a helyet és csak egyszer kanyarodtunk rossz fele az egész úton. Visszafele egy másik úton jöttünk, hogy meglátogathassuk a közeli apátságot is és azt is könnyen megtaláltuk, szóval jó volt.

Hadrendbe állt az én új biciklim is. Kapott egy első V-féket és az első váltókar is cserélve lett. Markolat még nem nagyon van rajta, és a hátsó féket (esetleg váltót) is cserélni akarom, de elhajlott a 1,5 Eurós imbuszkulcsom, szóval azt hiszem nem volt túl jó minőség és így kicsit pihen még a bütykölésem. A bordó az enyém, a lila a Katáé :)



Kata szereti a bocikat. Sajnos nem tudtuk őket megsimogatni, mert féltek tőlünk.



Ez már a Clare Glens. Az elején a folyó mellett is lehet menni, szóval mi ott mentünk.




A következő képen az a lényeg, hogy találtunk egy kutyát, aki bemászott oda a vízesés mellé és nagyon félt, meg reszketett. Kata meg odament megmenteni...sőt még én is. Persze ahogy közelített, elkezdett vicsorogni, meg morogni, szóval nem tudtuk leszedni onnan. Félt tőlünk. Nagyon sajnáltuk, de végül megjöttek a gazdái. Legalábbis azt hisszük. Ők a fejére tettek egy pulóvert és megmentették.



Visszafele, lefele, már ilyen ösvényen sétáltunk. Leültünk egy padra és megettük a finom szendvicseinket, amiket Kata készített az útra, majd lementünk a biciklikhez. Amúgy az én biciklim nyerge az nagyon kemény. Olyan, mintha direkt vallatásra gyártották volna, szóval kicsit féltem, milyen lesz a visszaút....de amúgy ez a távolság még épp kibírható volt rajta. 





Átcsorogtunk az apátsághoz. A recepción egy aranyos néni fogadott minket, aki szerint Budapest még Párizsnál is szebb és szerinte vétek lenne a Phd után nem vissza költözni abba a gyönyörű városba :) 
Megköszöntük és vettünk egy képeslapot is, ami itt készült. Gondoltuk a templomban. 


Pax....59?

Amúgy meg nem itt készült a képeslap. Mármint nem a templomban, mert az ilyen modern volt és nem túl szép.... Mondták, hogy 6-kor lesz mise, de mivel még várt ránk egy hosszú bicikli út, nem vártuk meg.




A kertje...kertje? Parkja amúgy hatalmas volt. Kata mondta, hogy most olyan, mint amikor a régi kosztümös regényekben írják, hogy a szereplő elment sétálni a kastélykertbe, akkor épp ilyen helyeken sétálhatott. 


Volt pár kert is, amiket valakik műveltek és rendben tartottak.


Amúgy az apátságban bentlakásos iskola is működik. Zenei tagozatos tanulók laknak benne.


Hazafele még begurultunk Murroe falucskába, vettünk egy kekszet és hazatekertünk. 45 km lett összességében. 


2014. szeptember 11., csütörtök

Royal de Luxe, Limerickben

Hónapok óta hirdették a Royal de Luxe-ot, ami egy 1979-ben alapított francia marionett társulat. Ott voltak a Csalagút megnyitásánál 1994-ben és az elmúlt 20 évben ugyanezzel hakniztak úgy 35-40 városban a világ körül. Érdekessége, hogy gigantikus bábokkal csinálják mindezt.

Rákerestem még anno a neten és rengeteg érdekes bábu volt és elképzeltem már a nagy felvonulást, ahogy egymás után végig mennek a városban ezek a nagy bábok...

Aztán mikor már közel volt a nap, kiderült, hogy ide a Nagymama jön. Konkrétan egy Nagymama. Ez mondjuk azért le is lohasztotta a kedvemet, mert az annyira azért nem izgalmas, hogy ő totyog egyedül az utcán.

Végül amúgy elég sok ember kiment megnézni és végig is kísérték a sétákat. Nekem elég volt kétszer csak megnézni hogy van, de nem töltöttem ott az egész napot. Állítólag a gyerekeknek izgalmas volt, mert mesét is mondott, meg játszott velük. A képeken az alapító van, meg a Nagymama. A mögötte menő kamionon meg élő zene ment, ami egész jó volt. A daru oldalán sorakozó piros ruhások folyton, felváltva ugráltak le a daruról és így emelte meg mindig a lábát a bábu és így lépkedett előre.


Ez meg itt egy Video linkje itt, hogy lehessen is látni: LINK