2014.11.08 Knockmealdown (792 m)

Végre sikerült egy szombatra szabadnapot kapjak, így nem szerettünk volna itthon üldögélni, ha már végre Katával együtt ráértünk. A baj az volt hogy Teriék a hétvégére haza szerettek volna menni Galwaybe, így autó nélkül nehéz mozogni. Viszont a kedvünkért áttették a hazautat, így el tudtunk menni kirándulni együtt négyen. (Térkép itt!)

A Tipperary és Waterford közötti hegységre esett a választás. Legmagasabb pontja (nem is annyira magas) 792-3 méter körül van. A hegy tetőn 794 m volt kiírva, de ne szaladjunk annyira előre...

Reggel nagyon borús idő volt és pénteken is esett rendesen, szóval sok jóval nem kecsegtetett az idő, de az előrejelzés optimistább volt, így azért halványan reméltük, hogy mint ahogy sokszor eddig talán szerencsénk lesz. Biciklivel mentünk Teriékhez, ott ittunk egy teát (mi mást?) és onnan autóztunk a hegyekig.

 

Az egyértelmű volt, hogy a napokban komolyabb mennyiségű csapadék esett a területen, mindenhol tócsákban állt a víz, de a nap erőlködött és néha ki is akart sütni.

 Elértük a megyehatárt. Ez a Sugar Loaf nevű hegy. 662 méter és van egy ugyanilyen néven ismert csúcs a Wicklow hegységben is, de ez nem az.

Nagy volt a szél, úgyhogy gyorsan ettünk egy kis csokit, majd tovább álltunk

Innen végig a megyehatáron mentünk, amit itt folyamatos kőkerítés jelöl. Jól is néz ki, de az is lehet, hogy a hegyre kicsapott birkák túlzott kóborlása ellen van...nem tudni.

Néha volt nap is.

Itt előre néztünk, az ott a Knockmealdown.

Itt hátra nézünk. Onnan jövünk a Sugar Loafról.

Szembe jött egy turista csoport. Nyugdíjas korú emberek, jóformán North Face kabátban és Mammut nadrágban....
 

Csúcsképek.

Ez pedig az állítólagosan ritka Brocken Spectre, avagy a Brockeni kísértet. Hegységekben található jelenség, ami a németországi Brocken hegyről kapta a nevét. A legenda szerint, aki meglátja benne az árnyékát, az a hegyek között fog meghalni....azt nem mondják mikor, szóval ha 65-70 év múlva a Nagy-Mána-bércen pihengetve örök álomra szenderülök, azt nem bánnám :)

Lefele a völgyben ereszkedtünk vissza az autóhoz, ami eleinte csodás ötletnek tűnt. 

Majd lett egy kis víz az úton....

Majd lett még víz az úton.... sok!

Majd volt egy kis út elvileg a víz alatt valahol. 

De visszaértünk. A másik csapatot utolértük és le is hagytuk és visszataláltunk a "Vee"-hez....ami valószínűleg azért Vee, mert a térképen ez a kanyar úgy néz ki, mint egy V.

Az autóba ülve elkezdett esni az eső...mondjuk a patak parti után már lényegében mindegy volt, hogy esik-e az eső. 1,5 óra múlva hazaértünk és megnéztük az Írország - Dél-Afrika barátságos rögbi meccset, ami itt állítólag korántsem barátságos és nagy meglepetésre és örömre az írek nyertek rajta. Azt hiszem kezdjük érteni mi is a lényege a rögbinek...de még nem biztos. Majd 10 óra fele haza bicikliztünk Castletroyból.

Kata csoportja

2014.10.11-12 Két nap Dublinban és a Wicklow hegységben

Október közepén Dávid és Dóri látogatott meg minket. Kerülővel mentek Walesbe és a kerülő Írországon keresztül vezetett. Szombat reggelre volt megbeszélve a találkozó Dublinba, de mi már előző este rákészültünk a legfontosabbra, az evésre :)

Reggel elhoztam az autót a kölcsönzőből, egy 2012-es Renault Fluence volt. Egy hibája volt csak, hogy rossz oldalon volt a kormány, de itt azért ez hasznos, mert mindenki szembe megy az úton is. Dublin felé haladva meg is szoktam lassan, hogy bal kézzel kell váltani.

 

Itt már találkoztunk és hiszitek, vagy sem, de reggelizni indultunk egy helyre, ahol Irish Breakfast-öt lapátoltunk magunkba....

 

Ez meg itt a posta. Írtunk képeslapot is névnapra. Azután városnézés volt keresztül-kasul Dublinon. Az idő szép volt...meglepően. Nagy szerencsénk volt. Akkor még nem tudtuk, de egész hétvégén ragyogó napsütés volt végig.

 Dublin Bike Scheme. Ilyen épül most az összes nagyobb városban Írországban. Tavaszra lesz Limerickben, Galwayben és még valahol...de arra már nem emlékszem. Itt Limerickben a Coca-Cola lesz a támogató, így fekete Coca-Cola ZERO feliratos biciklik lesznek, ami sokaknak nem tetszik.

Ahogy az sem, hogy az egyetemen nem lesz dokkoló (első körben), mert nem szeretnék, hogy az összes egyetemista ezzel járjon egyetemre, mert akkor egy darab bicikli nem maradna a városi dokkolókban. Pedig az egész jó lenne Katának. Itt felül a bicóra, ott lerakja. Nincs szerviz költség, az éves tagsági díj meg elvileg 20 Euro lesz.

Az ír legek folytatódnak. Ez itt a világ legelső "suburban railway station"-je, azaz HÉV megállója :)

 Az a szobor mozog. Annyira szobor, hogy még a galamb is lekakilta szegényt. Sok a mutatványos, de a zenészek amúgy tényleg jók.

 Ismerős a hely? Eszterékkel is itt kötöttünk ki... A belvárosban nem találtunk még ingyenes WC-t, így folyton találni kell valami jó helyet.

 Na végre egy szocio-kép a dublini életről. A kép érdekességei:

1. Hátul kabátban és sapkában, de az ujjatlan póló is bőven belefér, hiszen 10 fok fölött van a hőmérséklet. Ez olyannyira igaz, hogy még így novemberben is vannak rövidgatyás emberek a városban
2. A kemény rockerek annyira nem egyediek, de itt is vannak.
3. A népi viselet pedig a tréningnadrág. Azt gondolod sportolni megy? Akkor nagyon sportos lehet a fél város, mert ez nem egyedi eset.

Ezt Juditnak. Pont nem volt nálunk elég apró, hogy bevásároljunk ilyenből.

 Csak a Snapchat megy, ugye? Kezdett esteledni, gondoltuk ideje lenne szállást keresni.

 A válság után az írek a lelküket is eladják egy kis pénzért...de legalábbis a templomokat biztos. Azért azt is érdemes tudni, hogy irreálisan sok templom van minden városban, így kihasználtság tekintetében tényleg tökéletesen fölöslegessé válhat némelyik.

Átgurultunk Wicklowba, ami egy hegység neve is, de egy 6000 fős város neve is. Inkább városka. A neve "Viking Meadow" azaz a viking rét szóból jön. Itt aludtunk este. A tengerparton van, de az angol (walesi) partokat nem látni, mert annyira azért nincs közel.

Két tojás.

Ez ugyanott van, de már reggel.

Utána felautóztunk az Old Military Road-ra, amit az angolok építettek még, hogy a rebellis írek, amikor nem bírnak magukkal, akkor hamarabb odaérjenek, ahova kell. A lényeg, hogy ez keresztül visz az egész hegységen. Amúgy nem nagy az egész...de jókat lehet kirándulni itt is. Szerintem még visszamegyünk valamikor.

Meg szép tó is volt. Itt mindenkiről kell közös fotó :)

Az új David Attenborough sorozat házigazdája: Itt állunk a...ööö...aaa kövön.  Lejjebb pedig egy gazt láthattok a pocsolyában. Meg áfonya is volt. Vagy valami ilyesmi.

Zumm-zumm

Még egy megálló Glendalough falucskánál, ahol meglepően sok autó volt és így meglepően sok ember is. Egy tó mellett álltunk meg és mellette két magasnak tűnő hegy is volt. Bevágtunk egy fish&chips-et és sétáltunk egy jót.

A falu temetője is szép. Van benne egy nagy kerek torony, ahova a barátok elbújhattak, ha támadás volt, mert magasan volt az ajtó és a létrát felhúzták, így nem tudott más bemenni utánuk. Kivéve, ha volt neki is létrája. 

Ez a szuvenír shop, de nem volt semmi szép, úgyhogy nem vettünk semmit. 

A mocsáron így lehet keresztül visszamenni a parkolóba.

De jobb, ha nem ugatsz, mert az írek nem mindig barátságosak.

Ezután már csak leautóztunk Wexport-ba, ahol Rosslare Harbourból ment Dávidék kompja, de mivel volt addig még egy éjszaka, ők ott aludtak, mi meg haza autóztunk keresztül, kasul a vidéken. Hétfőn mi visszatértünk a megszokott  kerékvágásba, Dóri és Dávid pedig walse-t járták be, meg Londont.