Már pénteken elindultunk két autóval 10-en. Első nap ennél a tónál az öbölnél (Killary Harbour) aludtunk, a SleepZone Connemara hostelben. Valójában azért alakult így, mert Westportba készültünk, de ott csak egy éjszakára volt hely, így ide szerveztek másik szállást. Nem bántuk annyira a dolgot, mert itt csak 14 euró volt egy éjszaka, míg Westportban 20 euró, szóval jobb is volt így. Ráadásul kényelmes, hogy nekem semmit nem kell szervezzek...de most jól is jött ki a dolog, mert dolgoztam reggel 7-től és így munka után rögtön indultunk. Szerencsém volt, hogy épp nem osztottak be hétvégére.
Útvonal: https://goo.gl/maps/fALpe
Este ittunk egy cidert, kártyázás közben a hostel bárjában (mert csak és kizárólag ciderük volt), ahol egy francia (normandiai) srác volt a kiszolgálószemélyzet és egy igen laza hölgy a recepciós. Sajnos csak későn érkeztünk meg, de a környék nagyon szép volt. A közös helyiségek ablakai a vízre néztek, a másik irányba pedig meredek hegyek látszottak. Jó lett volna itt is csavarogni egyet-egyet, ahogy a többi lakó valószínűleg tette. Pénteken amúgy elég rossz idő volt, így mindenütt száradó bakancsokat láttunk az ajtók előtt. Mi reggel a reggeli után (ami jam és kenyér volt) rögtön tovább is álltunk és hegyek között kanyarogtunk Murriskig.
Persze néha el is tévedtünk és akkor tolattunk.
Ez már az Óceán és a megérkezés. A hétvégi esős időjóslat kicsit megrémítette a csapatot...legalábbis egy részét, de azért elszántak voltunk, hogy mászni fogunk. Az ír és a magyar hőérzet azért különböző. Az éppen jó mászó idő nekik inkább nagy nyári melegnek számított.
Igazából furcsán indult a dolog, mert a 10-es csapatból az egyik sofőr nem nagyon akart feljönni, ketten azt mondták megpróbálnak eljönni a hágó tetejéig, ketten csak egy rövid sétát akartak tenni, így 5-en maradtunk, akik el is indultunk. Végül 9-en megjártuk oda-vissza a hegyet, de mivel azt hittük, hogy a többiek nem jönnek fel, így mi már lefele találkoztunk csak velük, így egyszerre nem voltunk mindannyian a tetőn. Oda megyünk fel!
Jó volt a víz. Nem kristálytiszta, de iható.
Hegy és az Atlanti-óceán.
Najó, ez mondjuk Photoshop....
Teri és Rónan.
Ez a csúcs melletti utolsó lépések egyike. Szent Patrick ágya. Elvileg itt böjtölt 40 napig és 40 éjszakáig. (Amúgy ez hülyeség, mert ha 40 éjszaka, akkor 41 nap, nem?). A hegy neve Croagh Patrick, vagy Patrick's Stack és már a kereszténység Írországba érkezése előtt is szent helyként tekintettek rá, mert a kelta kultúrában ez a hely volt a lakhelye a Crom Dubh istenségnek, illetve az aratás ünnepét is itt ülték meg. Mindez addig tartott, amíg az 5. században Szent Patrick fel nem ment a hegyre és akkor itt aludt ezen az ágyon. Azóta minden évben rengeteg turista mássza meg a hegyet, július utolsó vasárnapján olyan 15.000-en és fent meghallgatják a misét, aztán vesznek egy kólát (amit szamarakon visznek fel a boltosok) és lejönnek.
Ezek mink vagyunk...de akkor ki fényképezett???
2005-ben készült el ez a kis kápolna fent, mert nem volt elég nagy a korábbi már.
Ez itt szerintem láva folyás. Nem?
Ő nem tudom ki, de szép helyen van az emléktáblája.
Patrick meg áll és mutatja a zöld lóheréjét.
Az óceán partján meg ott van ez a régi apátság, mellette temető.
Westportból nem sok emlékem maradt meg. Legalábbis a fényképezőgépen. Amúgy emlékszem mi történt, csak nem nagyon fotóztam. Este főztünk egy nagy adak bolognai spagettit és megettük a hostelben. Ez is érdekes hely volt. Kő falak voltak belül, szép konyha és érdekes emberek. Egy ENSZ-es sráccal is beszélgettünk, aki Afganisztánban dolgozik, csak valami Ukulele táborba jött Írországba. Ittunk fejenként vagy 1 sört, aztán elnéztünk az egyik helyi bulihelyre is. 1 óra fele hazamentünk, aludtunk, majd reggel ettünk megint és mivel miénk volt az egész nap, kitaláltunk hogy elmegyünk strandolni. Végülis volt vagy 18 fok...szóval miért is ne. Elmentünk a Carrowmore beachre.
A víz nem volt 18 fokos.....12.2 fok volt. Megnéztem. Fincsi volt :)
A Ryan közlegény megmentésénél a normandiai partra szállást amúgy Írországban vették fel. Nem hiszed?
Valójában azt a keleti parton vették fel, mi meg a nyugatin voltunk... Az írek meg nekiálltak napozni. 30-as naptejet használtak egész nap, nehogy ropogósra süljenek. Aztán esténként meg csodálkoznak, hogy nincs semmi színük és kenik magukat a barnítókrémmel. Abból fogy itt a legtöbb és már majdnem olyan barnák tőle, mint Kata egy nap biciklizés után.
Elmentünk még valami nagy kastély parkba is, de mivel minden drága volt ott csak sétáltunk, aztán elmentünk ebédelni egy pubba, ami inkább felejthető volt, mintsem jó, szóval aztán hazajöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése