Végre sikerült egy szombatra szabadnapot kapjak, így nem szerettünk volna itthon üldögélni, ha már végre Katával együtt ráértünk. A baj az volt hogy Teriék a hétvégére haza szerettek volna menni Galwaybe, így autó nélkül nehéz mozogni. Viszont a kedvünkért áttették a hazautat, így el tudtunk menni kirándulni együtt négyen. (Térkép itt!)
A Tipperary és Waterford közötti hegységre esett a választás. Legmagasabb pontja (nem is annyira magas) 792-3 méter körül van. A hegy tetőn 794 m volt kiírva, de ne szaladjunk annyira előre...
Reggel nagyon borús idő volt és pénteken is esett rendesen, szóval sok jóval nem kecsegtetett az idő, de az előrejelzés optimistább volt, így azért halványan reméltük, hogy mint ahogy sokszor eddig talán szerencsénk lesz. Biciklivel mentünk Teriékhez, ott ittunk egy teát (mi mást?) és onnan autóztunk a hegyekig.
Az egyértelmű volt, hogy a napokban komolyabb mennyiségű csapadék esett a területen, mindenhol tócsákban állt a víz, de a nap erőlködött és néha ki is akart sütni.
Elértük a megyehatárt. Ez a Sugar Loaf nevű hegy. 662 méter és van egy ugyanilyen néven ismert csúcs a Wicklow hegységben is, de ez nem az.
Nagy volt a szél, úgyhogy gyorsan ettünk egy kis csokit, majd tovább álltunk
Innen végig a megyehatáron mentünk, amit itt folyamatos kőkerítés jelöl. Jól is néz ki, de az is lehet, hogy a hegyre kicsapott birkák túlzott kóborlása ellen van...nem tudni.
Néha volt nap is.
Itt előre néztünk, az ott a Knockmealdown.
Itt hátra nézünk. Onnan jövünk a Sugar Loafról.
Szembe jött egy turista csoport. Nyugdíjas korú emberek, jóformán North Face kabátban és Mammut nadrágban....
Csúcsképek.
Ez pedig az állítólagosan ritka Brocken Spectre, avagy a Brockeni kísértet. Hegységekben található jelenség, ami a németországi Brocken hegyről kapta a nevét. A legenda szerint, aki meglátja benne az árnyékát, az a hegyek között fog meghalni....azt nem mondják mikor, szóval ha 65-70 év múlva a Nagy-Mána-bércen pihengetve örök álomra szenderülök, azt nem bánnám :)
Lefele a völgyben ereszkedtünk vissza az autóhoz, ami eleinte csodás ötletnek tűnt.
Majd lett egy kis víz az úton....
Majd lett még víz az úton.... sok!
Majd volt egy kis út elvileg a víz alatt valahol.
De visszaértünk. A másik csapatot utolértük és le is hagytuk és visszataláltunk a "Vee"-hez....ami valószínűleg azért Vee, mert a térképen ez a kanyar úgy néz ki, mint egy V.
Az autóba ülve elkezdett esni az eső...mondjuk a patak parti után már lényegében mindegy volt, hogy esik-e az eső. 1,5 óra múlva hazaértünk és megnéztük az Írország - Dél-Afrika barátságos rögbi meccset, ami itt állítólag korántsem barátságos és nagy meglepetésre és örömre az írek nyertek rajta. Azt hiszem kezdjük érteni mi is a lényege a rögbinek...de még nem biztos. Majd 10 óra fele haza bicikliztünk Castletroyból.
Köszönjük! Nagymamád biztosan örülni fog a beszámolódnak! Ölel: apa
VálaszTörlés